Elérhetőségek

Óvár-Chem Kft.

Cím: 9200 Mosonmagyaróvár,
Kötöttárugyári út 5.
Telefon: +3696576318
Mobil:
+36303788203
+36309373563
E-mail: info@ovarchem.hu
További... Nyitvatartás


A tuja növényvédelme

A tuja legfontosabb károsítói és a védekezés stratégiája

A tuja egy mindenki által ismert és kedvelt dísz-, illetve sövénynövény. Nagy népszerűségnek örvendett, azonban ez mára egyre inkább visszaszorulóban van és helyét egyre inkább kezdi átvenni a Leylandi ciprus. Általában magasra nőnek, tobozaik kicsik. Leveleik jól felismerhetően pikkelyesek, fajtától függően haragos, vagy világos zöld színűek. Rendszertanilag a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a ciprusfélék (Cupressaceae) családba tartozó növény csoport.

A porzóleveleken 2-8 darab pollenzsák fejlődik ki. A női ivarú növényeken a virágzatban rengeteg magkezdemény található. A nyitvatermőknél általánosságban a toboz az nem más, mint az elfásodott pikkelylevelű női virágzat. Viszonylag sekélyen gyökerező növények.

Az északi féltekén őshonos növénycsoport és számos fajuk és fajtájuk létezik, de talán a legismertebbek a keleti tuja (Platycladius orientalis); a nyugati tuja (Thuja occidentalis) és az óriás tuja (Thuja plicata). Örökzöldek, de főleg a nedvesebb, csapadékosabb helyeket kedvelik és igénylik a magas pártartalmat.

A nagyon száraz, napos helyeket nehezen viselik, érzékenyek a rossz minőségű talajra és a rossz levegőre is. Autópályák, autóutak mentén sajnos nem vár hosszú élet rájuk.

Szerencsére nincsen túl sok kórokozója, de akad egy jó pár kártevője.

A legtöbb betegség abban nyilvánul meg, hogy barnul a tűlevél, viszont fontos különbséget tenni a gombás betegségek és a környezet, vagyis az abiotikus tényezők által okozott tünetek között. Ebben az összefoglalóban igyekszem minden egyes betegségre rávilágítani és megmagyarázni mi okozza őket.

Kórokozók és az ellenük való védekezés lehetőségei

Tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása - Didymascella thujina

A tuján egy gyakran előforduló betegség. Elsősorban a nyugati tuját és az óriás tuját fertőzi, de gyakran előfordul boróka fajokon is. Rendszertanilag az apotéciumos gombák közé tartozik. A tüneteket egyszerű diagnosztizálni, mert a fiatal hajtások tavasszal elkezdenek barnulni. Fontos, hogy nem egyöntetűen az összes kezd el barnulni, hanem egyenként indul meg. Súlyos fertőzés esetén a teljes hajtás elpusztulhat. A betegség főleg a növények alsó részén jelentkezik.

A fő fertőzési időszak kora tavasszal van. A kórokozó elsősorban az idősebb pikkelyleveleken képes az áttelelésre, és innen képes a tovább fertőzésre. A gombaspórák szél segítségével terjednek. Nem egy nagyon magas hőigényű gomba, ugyanis mér 5 °C felett képes a fertőzésre. A viszonylag alacsonyabb pártartalmat kedveli. A komoly problémát főleg a faiskolákban a fiatal növényeken okozza.

Viszont ahogy idősödik a növény úgy veszíti el a fogékonyságát a betegséggel szemben. A sövénynövénynek alkalmazott tujáknál sokkal gyakoribb.

Védekezés: Fertőzött részek eltávolítása tavasszal, ha szükséges akkor kémiai növényvédelem.

Növényvédőszerek: Szisztemikus: Tebukonazol hatóanyag - Folicur solo, engedélyhez kötött, II. Forgalmazási kategória

Tuja kabatíniás hajtás- és ágpusztulása - Kabatina thujae

A tuján egy gyakran előforduló veszélyes betegség. Az előző kórokozóhoz hasonlóan ez sem csak tujaféléken fertőz, hanem borókán és hamiscipruson is. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé sorolható. A fő tünetei, hogy a tavasszal a fiatal hajtáscsúcsok sárgulnak, majd pedig elhalnak. A fás részeken általában besüppedő foltokat figyelhetünk meg, és ezeken megjelennek a gomba szaporítóképletei az acervuluszok.

Ez elősorban egy gyengültségi parazita, mert a kalcium és magnézium hiányos növényeken fordul elő a leggyakrabban. A fő fertőzési forrás a beteg ág és hajtásrészek. A kórokozó sebzéseken keresztül képes behatolni a növénybe, amit akár kártevők, akár pedig a nyírás is okozhat. Jellemzően ősszel fertőz, de a tünetek csak kora tavasszal észlelhetők. A kórokozónak viszonylag magas a hőigénye, mert a 24 °C-on képes a legjobban fertőzni és ekkor nő a leggyorsabban. A magas relatív páratartalom szintén nagyon kedvez neki.

Védekezés: A legegyszerűbb, ha a fertőzött növényi részeket eltávolítjuk májusig és megsemmisítjük. A rovarok elleni védekezésre odafigyelünk, hogy azok se okozzanak sebzést. A megfelelő fajta választás nagyon fontos, mert főleg a Nyugati tuján és az óriás tuján gyakori a betegség. Viszont a Nyugati tujának a Columna fajtája igen ellenálló. A megelőzésben segíthet még a magnézium és kalcium műtrágya kijuttatása is.

Kémiai növényvédelmet csak akkor alkalmazunk, ha az mindenképpen szükséges.

Növényvédőszerek:
kontakt: Mankoceb- Dithane M-45 (erre nagyon érzékeny) Rézhidroxid- Champion WG
szisztemikus: Difenokonazol, Azoxistrobin- Amistar top; Tebukonazol- Folicur solo, engedélyhez kötött, II. Forgalmazási kategóriájú növényvédő szerek!

Tuja pesztalóciopsziszos hajtás- és ágpusztulása - Pestalotiopsis funerea

Az utolsó olyan gomba, amely tuján előfordul, és az előző két kórokozóhoz hasonlóan ez sem csak tuján képes fertőzni. Gazdanövényei közé tartoznak még a boróka fajták, a hamisciprusok és a fenyőfélék. Rendszertanilag ez is az acervuluszos gombák közé tartozik. A tünetei elég látványosak, mert tavasszal kívülről befelé halad a gomba a fiatal fajtásokon. A fertőzött növényi részeken pedig megjelennek az acervuluszok. Akár a növény teljes pusztulását is okozhatja súlyos esetben.

Szintén egy gyengültségi parazitával van dolgunk, a fő fertőzési forrás elég sok dolog lehet, mert származhat a gomba spóra egyéb beteg szomszédos növényről, esetleg talajból. Egy roppant ellenálló fajról beszélünk mert a növényben képes a zord időjárási körülményeket is túlélni. Ahogy említettem a gyengülő és stresszelt növényeket fogja támadni. A stresszt nagyon sok dolog kiválthatja pl: a hirtelen lehűlés, erős napsugárzás, hirtelen nagy mennyiségű eső, vízhiány, tápanyag hiány (utóbbi 2 a legjellemzőbb).

Mindenképpen sérülésre van szüksége ahhoz, hogy képes legyen a növénybe hatolni. Csakúgy, mint az előző esetben ezt kiválthatja rovar, metszési sebek, esetleg fagyás. A kórokozó 22 °C-on, illetve megközelítőleg 70%-os relatív pártartalomnál képes a leghatékonyabban fertőzni.

Védekezés: A növényünket megfelelő kondícióban kell tartani, vagyis rendszeresen kell öntözni és rendszeresen kell tápanyag utánpótlást végezni. A fertőzött részeket el kell távolítani és megsemmisíteni. A kémiai védekezés, ha szükséges, akkor ugyanazokat a készítményeket lehet alkalmazni, mint kabatíniás betegség esetén.

Kártevők és az ellenük való védekezés lehetőségei

Tujafúró aranymoly - Argyresthia thuiella

A tujának egy gyakori és veszélyes kártevője. Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a fémes-molyfélék (Argyresthiidae) családjába tartozik. Az Egyesült Államokból hurcolták be hazánkba. Egy nem csak a tuja tartozik a tápnövényei közé, hanem gyakorlatilag minden ciprusféle. Károsítása kifejezetten súlyos lehet, különösen enyhe telek után.

Mérete 5-6 mm között mozog, az elülső szárnya alapszíne a fehér, barna mintázottsággal. A hátulsó szárnya teljesen barna. lárvája 3-4 mm nagyságú, barnaszínű fekete fejjel. A tojásait általában a hajtáscsúcs közelébe helyezi a pikkelyek közé. Évente egy nemzedéke fejlődik ki és lárva alakban képes telelni a pikkelylevelek között. Általában május és június folyamán bábozódik. Egy rövid nagyjából egyhónapos fejlődési szakasz után június-júliusig rajzik. A lárvák júliusban augusztusban kelnek ki és kezdenek el károsítani.

A károsítás nagyjából júliustól április végéig elhúzódik, viszont télen szünetel a károsítása. Kártétele sajnos elég könnyen összetéveszthető a fagyás, a vízhiány vagy a tápanyaghiány tüneteivel.

A biztos elkülönítési módszer, ha a károsított levelet a fény felé tartjuk. Ha a levél fényben áttetsző, üreges, esetleg ürüléket és lárvát is látunk benne akkor biztosak lehetünk benne, hogy ez károsított a növényünkön. Sokszor az ürülék látható a levél felületén is mivel kitolja a járatból, és a nyílást pedig beszővi. A sűrű nagyon meglombosodott növényállományok különösen nagy veszélyben vannak.

Védekezés: A növényállomány szellőssé tétele. Az állomány nyírása és a nyesedék megsemmisítése az imágó rajzásig. Rajzásmegfigyelés alapján időzített kezelés. A kezeléseket a rajzás, a tojásrakás és a lárvakelés idejére kell időzíteni.

Növényvédőszerek: lárvakeléskor: Deltametrin- Decis mega; Lambda-cihalotrin-Karate Zeon 5 CS (tojásrakás és rajzás); Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Bacillus thuringiensis subsp. Kurstakii- Dipel DF

Tuja-teknőspajzstetű - Parthenolecanium feltcheri

Egy gyakran megjelenő általános kártevő a tuján. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a teknős pajzstetvek (Coccidae) családjába tartozik. Nem csak a tuján képes károsítani, hanem az összes többi ciprusfélén, valamint megjelenhet a Tiszafán is. A rovar elég nagy méretű, mert a nősténynek a pajzsa elérheti az akár 6 mm-es nagyságot. A pajzs barna színű. A tojásai általában fehérek, és áttetszők és oválisok. Azonban ezt nem lehet látni mivel ezek a pajzsa alatt helyezkednek el. A hím pajzsa általában ovális 2 mm-es nagyságú. A lárváik sárgás színűek, és 0,5 1 mm nagyságúak.

Hazánkban jelenleg egy nemzedéke fejlődik ki évente és a második stádiumú lárva képes áttelelni. A lárvakelés júliustól indul meg. A lárva 2-3 napig vándorol, mire eléri a levelet és itt elkezd táplálkozni. A leveleken csak rövid ideig tartózkodik és át vándorol a 2-3 éves ágakra, vagy a törzsre. Az áttelelő lárvák kimondottan jól bírják még az extrém hideg időjárást is. Képesek -30°C alatt is túlélni. Az imágók nagyjából május elejére, képesek kifejlődni. A pajzs alatt pedig megindul a tojások fejlődése május közepétől.

Kárképe jellegzetes, mert a hímek és a nőstények először a vékonyabb ágakat lepik el. A lárva állapotban lévő álatok pedig elvándorolnak a levelekre. Mind a kifejlett imágó, mind pedig a lárva állapotban lévő állat képes károsítani. A szívogatás hatására mézharmatot ürítenek a növény felületére. A mézharmaton később megjelenik a fekete korompenész. A korompenészt szennyezés hatására csökken a növény fotoszintetikus aktivitása és a hajtásnövekedés is. Mindezek mellett a növény egy idő után teljesen szürkés árnyalatúvá válik.

Védekezés: Mivel örökzöld növény kártevője, a bevett módszer, hogy tél végén egy olajos lemosó permetezéssel csökkentjük a populációt, sajnos nem működik. Mivel ez a kezelési módszer teljesen kiesik, így muszáj időzíteni a kezeléseket. A mozgó ellen lárvák elleni védekezés nagyrészt az időzítésen múlik. A rajzásuk eltarthat koratavasztól akár augusztusig. Ilyenkor elég egy kontakt rovarölőszeres kezelés.

Növényvédőszerek: kontakt: Deltametrin- Decis mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.

Borókaszú - Phloeosinus aubei

Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az ormányos bogarak (Curculinoidae) családjába tartoznak. Gyakori a borókán és tuján és komoly károkat képes okozni. A kártevő Írországot, a Baltikumot, Skandináv országokat és Oroszországot leszámítva gyakorlatilag egész Európában elterjedt.

Első hazai megjelenését 1959-ben tették meg, de pontos megjelenési dátumunk nincs. Mindössze 2-2,5 mm nagyságú, zömök testű. A feji és a tori rész fekete, vagy sötétbarna, míg a szárnyfedőjük vöröses színű. Ezek a részek sűrűn pontozottak, ami egy remek elkülönítési bélyeg. Évente 1-2 nemzedékük képes kifejlődni évente és az imágó képes áttelelni. Tavasz végén párosodnak és ekkor készítik el a fák törzsében az úgynevezett anyajáratot, általában legyengült növényeken.

Ez lényegében nem más, mint egy központi járat, ahova a nőstény a petéit leteszi és innen a kikelő lárvák a szélrózsa minden irányában károsítanak. A lárvák a nyár folyamán fejlődnek a kéreg alatt és nyár második felétől repülnek ki az imágók a járatokból. Először mindig a fiatal hajtásokat rágják és később odvasítják.

A hosszú aszályos időszakok nagyon kedveznek neki. Az egészséges növények vékony hajtásaiba és kisebb ágaiba készít járatokat. Nem sokkal utána azután, hogy a bogár elkészítette az egyenes járatokat a fiatal hajtásokban, azok elkezdenek száradni. Tömeges elszaporodása esetén rengeteg elbarnult vagy félig letörött száraz ágacska jelenik meg a növényünkön.

Leginkább esztétikai gondot okoz, de nem vezet a teljes növény pusztulásához. A közvetett kártétele, hogy a sebzések által utat nyit a Seridium cardinale nevezetű gombának. Ezzel viszont már képes előidézni a teljes növény pusztulását. Közeli rokona, a tujaszú (Phloeosinus thujae), viszont ez a kártevő sokkal kisebb gondot okoz, mint a borókaszú. Csak kártétel alapján gyakorlatilag lehetetlen elkülöníteni a melyik kártevő van a tuján.

Védekezés: szerencsére nem minden évben okoz gondot. legegyszerűbb, ha a fertőzött ágakat eltávolítjuk egészen addig, ameddig a lárvák és a bábok még bennük vannak. A hagyományos értelemben vett kémiai növényvédelem csak rövid ideig alkalmazható, mert csak az imágók ellen lehet hatásosan védekezni, viszont ilyenkor bármilyen kontakt szer rovarölőszer alkalmas rá. Illetve jó kondíciót kell biztosítani a fák számára.

Ciprusfélék levéltetűje - Cupressobium juniperum

Mint gyakorlatilag minden növényen, így a tuján is előfordulnak levéltetvek. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családjába. Szerencsére nem túl jelentős kártevő. Mivel a tujaféléknek nincsen vírusos megbetegedése, így csak a közvetlen kártétele okozhat gondot. Viszont fontos megjegyezni, hogy a Cupressaceae család összes tagján károsít.

Az összes levéltetűhöz hasonlóan kicsit nagyobb, 2,3-2,4 mm-es nagyságú. Színe fekete és jól látható a pikkelylevelűek fiatal hajtásain. A legtöbb egyednek van egy vékony viaszos bevonata is. Hazánkban imágó formában képes telelni és sok nemzedéke van. Ez a levéltetű faj nem gazdanövény váltós, így a teljes életciklusát ciprusféléken tölti. Gyorsan képes felszaporodni és sokszor nem is szükséges hozzá megtermékenyítés. A károsítási időszaka március végétől, ősz elejéig tart.

Elsősorban az intenzív hajtásnövekedés időszakában okoz komoly gondot, amikor a fiatal hajtásokon és a leveleken szívogat. A szívogatásának a hatására a hajtás torzul, és sárgás-vörösesbarna árnyalatúakká válnak. A szívogatás hatására mézharmatot bocsájtanak ki (a kártevő cukorban gazdag ürüléke). Ezután ezen megtelepszik a korompenész, ami miatt, pont úgy ahogy a pajzstetvek esetében is egy szürkés fekete bevonatot lehet majd megfigyelni a növény felületén.

Védekezés: Megfigyelésre kell alapozni a védekezést. Ez azt jelenti, hogy április elejétől érdemes a növények fiatal hajtásait figyelni, hogy láthatók-e rajta telepekben a levéltetvek. Ilyenkor az érdemes kimondottan levéltetvek elleni készítményeket használni, ha látjuk, hogy már károsítás történt. Viszont szeretném javasolni mindenkinek, hogy ne csak ezt az egy készítményt alkalmazzák, mert nagyon hamar kialakul a kártevőben a rezisztencia. Érdemes váltogatni a hatóanyagokat.

Növényvédőszerek: kontakt: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Deltametrin- Decis Mega; Pirimikarb, Cipermetrin- Cyperkill Max Szisztemikus: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; speciális levéltetű írtó: Pirimikarb- Pirimor 50 WG

Természetesen van még néhány más kártevője a tujának, de azok sokkal kisebb jelentőségűek.
Ide tartozik a tujagubacsatka (Trisetacus thujae) és a boróka pajzstetű (Carulapsis juniperi). Az utóbbi két kártevő, amelyik specifikusan tuján és ciprusféléken jelenik meg, és az ellenük való védekezés nem túl nehéz. Az atka esetében, ha nagyon szükséges, akkor egy atkaölő szeres (Etoxazol- Zoom 11 SC; hexitiazox- Nissorun 10 WP) kezeléssel el lehet intézni.
A boróka pajzstetű elleni védekezést, pedig egybe lehet kötni a tuja-teknőspajzstetű elleni kezeléssel. Azonban van egy kártevő csoport, ami komoly gondokat és teljes növény pusztulást képes okozni. Ezek pedig a terrikol kártevők és közülük is kiemelendő, a cserebogár pajorok. Ezek a kártevők a gyökérrágással képesek a teljes növényt kiirtani. A védekezés alapvetően nehéz ellenük, de ha sikerül megakadályozni, hogy az imágó tojást rakjon, akkor nem lesz velük gond. Ezt egy kontakt készítménnyel nagyon jól meg lehet oldani.

Környezeti/abiotikus tényezők okozta elváltozások

Ahogy a bevezetőben is említettem, a tuja leveleinek a barnulását nem csak a gombás betegségek, vagy kártevők okozhatják, hanem a nem megfelelő környezeti tényezők is. Ezeket a legnehezebb orvosolni.

A leggyakoribb kiváltó okok:

  • Nem kap elegendő vizet.
  • Nem őshonos az adott növény, vagy legalábbis nem tud megfelelően alkalmazkodni az adott klimatikus tényezőkhöz.
  • Rossz minőségű talajba helyeztük a növényt. Értem ez alatt, hogy köves, száraz és hideg talajra tettük a növényt, vagy a talajunk nagyon tápanyagszegény, esetleg részleges tápelem hiány lép fel.
  • A területünk túlságosan árnyékos, vagy pangó vizes terület.
  • Légköri aszály jelensége áll fenn: a levegő páratartalma rendkívül alacsony, ezzel nagy párologtatásra kényszerítve a növényt.
  • Fagykár
  • A levegőben lévő mérgező anyagok nagykoncentrációban való jelenléte.

Ezek a következő módon képesek a növényben megjelenni:

Szárazság vagy légköri aszály: a hajtások gyorsan és látványosan száradnak

Fényhiány vagy sűrű térállás: a belső részek, illetve a növény azon részei, amelyek csak kevés fényt kaptak, elkezdenek elhalni és száradni. Ilyenkor, a fényhiányos részen akár a teljes levélzet lehullhat.

Mérges gázok: Ezt a jelenséget leggyakrabban akkor lehet tapasztalni, ha a növényünk autóúthoz nagyon közel van. A mérgező kipufogógáz is könnyen okozhat hajtásbarnulást és hajtáselhalást. Ezt a legkönnyebben úgy lehet észrevenni, hogy a növényen egy bizonyos magasságban a hajtások elkezdenek elhalni

 

Pangóvíz: Ez némileg összefügg a talajminőségével is. Ha a talaj huzamosabb ideig víz alatt van, akkor az tömörödik, levegőtlen lesz és bizonyos tápelem hiányok megjelennek. Mindemellett képes a talajból rengeteg tápelemet is kimosni a víz. Maga a tünet egyébként úgy néz ki, hogy a hajtásvégek elszórtan elkezdenek száradni. Később ezek a foltszerű elhalások egyre nagyobbakká válnak majd végül összeolvadnak és a teljes lombozat lehullik.

Sókár: Ez elsősorban utak mellett figyelhető meg és a növény alsó része látványosan barnul, szárad.

Őszi lombszín/fagykár: a növény hajtás végei ősszel lilásak/barnás színűek lesznek. Sokszor összetéveszthető a fagykár tüneteivel, viszont ezt könnyen le tudjuk ellenőrizni egy egyszerű módszerrel. Ha megvágjuk a növényünket és még sárgás-fehér élőszövet van a hajtásban, akkor biztos, hogy csak az őszi lombszíne miatt barnulnak a hajtásvégek. Ha viszont a szállítószövet elkezdett elfeketedni, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy az fagykár volt. Bár az utóbbi inkább a kora tavaszi fagyok időszakában szokott előfordulni.

Nem megfelelő talajba helyezzük a növényt: általában nagyon rossz a növény növekedése és nem kielégítő a gyökeresedése abban az esetben ha a talaj túl tömörödött.

képek forrása innen és innen 



Vissza az előző oldalra!
Óvár-Chem Kft. - Magyar